Összesen egy 1 perces összevágott kisfilm - szép táj, havas fák, morgó hang, és egy repkedő őrült. Talán másodszor ül a C4-ben, először van kint havon vele. El kell mondani hamar, hogy semmiféle idők, vagy összehasonlítási alap nincs a többiekhez képest. Még az Arctic Rally mezőnyhöz képest sem, nemhogy a WRC hivatalos riválisai ellen. De nem is kell. Most még nem. Ez most nem erről szól. Ez most az érzés, a benyomás, a húha.

Raikkönen mindig is imádta ezt. Mindig is mondta, hogy ez bejön neki. Mi meg, a világon elég sokan, bólogattunk, hogy való is neked, öregem, csak nehogy lekoccolj a Forma 1-ből. Most, hogy megtörtént, lehullott rólam/rólunk az ettől való félelem. Elkezdtük más szemmel nézni Kimit, a rallyt, az egészet. És most személy szerint meg vagyok döbbenve. Nem azért vagyok megdöbbenve, mert lám, tényleg bejön neki a rallyzás. Hanem azért vagyok megdöbbenve, mert még el sem kezdődött az évad, a debütáló Kimi év, de ez az egész nekem olyan, mintha neki találták volna ki. Megnéztem ezt a videót, elképzeltem, amint vigyorogva tolja neki a kövéret az erdőben. Végre vad, nyers körülmények. Semmi csillivilli kivilágított hülye pálya. Semmi VIP szektor. Ott kell versenyezni, ahol Kimi amúgy is hegyibiciklizni, futni szokott. Az egész közeg, a versenyzés, a szoros együttműködés a navigátorral, a bizalom, a precíz vezetés... pontosan Kimi kedvencei. Annyira neki van kitalálva, hogy most először fogott el az az érzés, hogy nemhogy nem fog visszajönni az F1-ben, hanem igazából hálásak lehetünk, hogy egyáltalán megfordult itt. Mi megismerhettük, ő a csúcsra érhetett, elért mindent, amit akart, és most kedvét lelheti a kedvenc helyén. Tökéletesen passzol hozzá a rally, és mostmár értem, miért van tele északiakkal ez a sport.

Ráadásul szinte mindegy, milyen eredményekkel kezdi az évet, nekünk ajándék lesz minden pillanat. De tudjuk, hogy el fog kényezetni minket, és tudjuk, hogy meg fogja döbbenteni a világot itt is, ahogy valaha a Sauberben tette az első néhány versenyén. Ő ilyen. Megkapta élete legjobb játékát, ami immár nem csak hobby, még sincs Kimin nyomás, mégsem kötelezik hülyeségekre, mégsem kötik meg a kezét, mégsem fogják kiforgatni a szavait az újságírók, és leginkább nem kell jópofáskodnia gazdag emberekkel öltönyben olyan helyeken, amelyeket gyűlöl.

Jó érzés, hogy egészen őszintén tudom azt mondani: örülök a váltásnak, és maximálisan megértem.